A nyúl ürege

Referenciáink - tréning


A hetedik baba - 2012. október



A hatodik baba - 2012. június



Az 5. baba - 2012. február



A 4. baba - 2012. január



A harmadik baba - 2011. június



Második referencia babánk


Második referencia babánk - 2010



Az első baba első születésnapján


Első referencia babánk 2009. november

Néhány visszajelzés azok közül, amelyeket tréninges csoporttagok adtak a tréning befejezése után:


Számomra sok meglepetéssel szolgált a tréning - ezek közül az egyik: tíz hónap után kevésbé vélem tudni azt, hogy ki vagyok. Ami furcsa mód nagyon jó dolog. Okozott pár nehéz pillanatot észrevenni a falakat körülöttem, a szerepeket, amiket játszom, a felmenőim gondolatait és félelmeit, amelyeket szünet nélkül visszhangzok. Aztán megtapasztalni, hogy mindez nem én vagyok - és rájönni arra, hogy talán épp ez a kulcs a valódi önismerethez. És jó volt a feledésből előszedni azt a sok szeretetet, amelyet a múltban kaptam, a jövőből pedig a lehetőségeket, amelyek előttem állnak.

 

Korábban nem gondoltam, hogy ennyire nehéz, ugyanakkor ennyire gyönyörű és felszabadító tud lenni a tréning során megtett út.

 

Előzőleg nem volt tapasztalatom családállításban vagy pszichodrámában, de az utóbbi évek legjobb döntésének érzem, hogy ennek ellenére belevágtam, és végigcsináltam. Annak a határtalan bizalomnak az érzése, amivel egymáshoz viszonyultunk, és az átélt élmények még most sem halványodnak. Az itt megerősödött nyitottságom és bátorságom a mindennapokban is elkísér, és úgy érzem: most főképp ezek segítenek elindulni új irányokba az élet több területén, olyan helyekre, ahová mindig is szerettem volna eljutni :)

 

István - 2014. június

_____________________________________________________________


Pont egy hete volt a tréning utolsó napja, 13 hónap alatt jól 'szétHédiztem' magam, ahogy a sógorom mondaná...

Pénteken pedig találkoztam egy bizonyos Bercivel.

Annyira bioldog vagyok, hogy ez úgy van most, ahogy; és hogy pénteken is ott tudtam lenni én, a teljes valómban.

Nincs most bennem az állandó para, hogy mi lesz ha.. ha hirtelen vége lesz, ha egyszer csak már nem jelentkezik, ha valaki más is van a képben. Soha ezelőtt nem tudtam így.

Egyébként, kicsit tudatosan is, nem hagyom magam sem fejben esküvőt szervezni (na jó, max. egy kicsit), sem azt nem hagyom, hogy egy pillanatra elfogó rossz érzés - hogy csak a 12. percben válaszol az sms-emre, és nem rögtönazonnalegyből - elindítson egy hülye úton, és eltávolítson a jelentől, a valóságtól, amit én élek.

Eszembe jut az az időtlenség, ami a tréning alatti játékaimban sokszor előjött... Na azt hiszem, abba nem hagyom most magam belecsúszni.

Valahogy napok óta azt a kifejezést ízlelgetem, hogy 'beleéli magát valamibe'. Meg a jótanács, hogy 'ne éld bele magad'. Mégis, hogyan NE éld bele magad? Akkor mit csinálj, nézd kívülről? Találgasd kívülről, hogy milyen érzés lenne, ha BELE ÉLNÉD MAGAD?

Hát én azt mondom, éld bele magad. Éld bele magad abba a pillanatba, amiben vagy, a lehető legteljesebben. Hisz ez az élet maga... Különben ki a főszereplője a te életednek?

A 'beleélni magad' számomra klasszikusnak vett értelmezésében valami olyan is van, hogy ne szaladj nagyon előre, például ne fess le magadnak egy varázslatosan sikerült randi után egy közös életet egyből. Ezt így el is tudom fogadni. Mert ha túl sokat bíbelődsz a festővászonnal pont nem a jelenedben vagy megint...

De hogy ne higgy benne, mikor mikor épp ott vagy, benne a kellős közepében? Ez a legkreténebb tanácsok egyike, amit valaha hallottam. (Mondjuk van még pár kedvencem, köztük 'az élet nem habostorta' nagyon adja...)

 

 

Azt hiszem, ezek mind olyanféle tanácsok, amit biztonságra törekvő és azt mindenek felé helyező emberek találtak ki és mondogatják hasonszőrűeknek.

Például az a kolleganőm, aki a feszültség harmadik napján már inkább kitakarja azt a gondolatot, hogy milyen igazságtalan, becstelen dolgok történnek, csak hogy legyen végre béke.

Vagy olyan is van, aki ezeket soha be sem engedi, mert átmenetileg sem tud mit kezdeni azzal, ha nem sziklaszilárd talajra lép (a fosrakás közepén időnként).

Ja igen, és vannak azok, aki meg csak úgy szeretnek veszélyesen élni.... :-)

 

 

Az, amit bennem ez a tréning hozott elő, hogy már gyakran nem félek attól, ha esetleg fájni fog, vagy ha nem sikerül, ez az érzés felbecsülhetetlen. Ez nekem a határtalan szabadság érzése.

Nem a tréning által lettem a 'veszélyesen élős' típus, valószínűleg mindig is ilyen voltam. De hogy általa fejtődött le csomó olyan olyan dolog rólam, ami korábban megakadályozott abban, hogy lássam és szeressem a lényem bizonyos darabkáit, ez annyira biztos, mint az, hogy a csoporttársaim elmosolyodnak majd, ahogy ezt a pár sort olvassák.

:-)

 

 

Szívből ajánlom minden, a boldogságot nem megvető embernek A nyúl üregét.

 

 

Orsi - 2013. november

_____________________________________________________________

Sosem bírtam a Shrek című filmet, ezért csak az első részét láttam. Abból viszont - milyen érdekes - megmaradt bennem az a jelenet, amikor Shrek azt fejtegeti, hogy az ogre olyan, mint a hagyma, több rétegű. Nos, ezen a tréningen rájöttem, hogy én meg olyan vagyok, mint az ogre: szintén több rétegű. Ezek a rétegek szeletkék, lerakódások, pozitív rétegek, vagy nehéz terhek a saját múltamból és a családom múltjából. Hogy mit adott nekem ez a tréning ezen a ráeszmélésen túl?

 

Megértést: mert megértettem sok mindent abból, ami és ahogyan működtet.

 

Eszközöket: mert a megértésen túl megtanulhattam azt is, hogy hogyan tudok kilépni, eltávolodni, messzebbről ránézni ezekre az engem működtető dolgokra.

 

Cselekvést: mert megtapasztalhattam azt is, hogy ha képes vagyok ránézni a saját lényemre és motivációimra, akkor képes vagyok dönteni is arról, hogy adott pillanatban "benne maradok, vagy sem", így képes vagyok változtatni azokon a "beidegződéseken", amelyeket korábban a személyiségem - jó, vagy rossz - megmásíthatatlan részének tekintettem.

 

Csodát: mert a tréning előtt azt hittem, hogy a múltbéli traumákon nem lehet túljutni a jelenben, hanem meg lehet tanulni velük együtt élni és el kell fogadni a hatásaikat. Ehhez képest ezen a tréningen kiderült, hogy igenis, mindenre van megoldás! Legyen az akár múltbéli dolog, a teher, a réteg lefejthető, nem kell örökké cipelni, ha úgy döntök.

 

Határtalan profizmust:

  • mert Hédi és Gyöngyi úgy lendítettek tovább a tréning nehéz pillanatain, hogy olyan gondolataimra, érzéseimre reagáltak a szavaikkal, cselekedeteikkel, amik abban a pillanatban még alig fogalmazódtak meg bennem is.
  • mert úgy építették fel az egész tréninget, hogy nekem, résztvevőnek a lehető legtöbb réteg lefejtésére legyen lehetőségem.
  • mert a tréning minden pillanatában tudtam, hogy Nekik van még egy mondat, egy eszköz a tarsolyukban még akkor is, ha én már feladni készültem.

 

És hogy miért ajánlom ezt a tréninget? Azt hiszem, a fentiekkel mindent elmondtam. De ha össze kellene foglalnom, azért ajánlom, hogy megtapasztald, milyen az, amikor lefejtesz egy réteget és ettől egyszerűen könnyebb lesz az életed, jobb minőségűek a kapcsolataid. Hogy megtapasztald az érzést, "te jó ég, milyen iszonyú nehéz volt ezt cipelni" akkor, amikor már nem kell cipelned; és hogy megtapasztald, a tréningen tanult és átélt dolgok hosszú távon éreztetik pozitív hatásaikat akkor is, ha nem dolgozol ezen tudatosan.

 

B. - 2012. augusztus

_____________________________________________________________

Amikor ezeket a sorokat írom, már majdnem 3 hónap telt el a tréning befejezése óta. Hogy milyen elementáris erővel hatottak rám ezek a hétvégék, jól érzékelteti, hogy ennyi idő után is rendszeresen eszembe jutnak az ott szerzett tapasztalatok, ráébredések, és a csoporttársaimként megismert emberek - sőt, gyakran álmodom is velük. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy életem egyik meghatározó élménye volt ez a tréning.

 

Olyan válaszokat kaptam, amelyek segítettek még jobban megismerni saját magamat, a viselkedésemet, és megérteni a bizonyos helyzetekre adott, eddig számomra is furcsa reakcióimat. Ezáltal megtanultam jobban szeretni önmagamat.

 

Sokkal hálásabb tudok lenni azért, ami van, és el tudom fordítani a figyelmemet arról, ami már vagy még nincs jelen az életemben. Ez kiegyensúlyozottabbá teszi a hétköznapjaimat.

 

Nagyfokú toleranciát tanultam a tréning során. Mivel saját magammal kapcsolatban megtapasztaltam, hogy az érzéseimnek, a viselkedésemnek sokszor évekre, évtizedekre, akár a magzati korra vagy generációkra visszanyúló oka lehet, így tudhatom, hogy a másik ember sem véletlenül vált olyanná, amilyen.  És ettől még nem biztos, hogy szeretni fogom, viszont el tudom őt fogadni olyannak, amilyen. Ez harmonikusabbá teszi a kapcsolataimat.

 

A tréning egy komoly játék. Jó volt játszani, gátlások nélkül. Jó volt belemenni olyan érzésekbe, helyzetekbe, amelyek a valóságban nem történhetnek meg, de megtörténhetnének.

 

A tréning egy izgalmas belső utazás volt, amely számomra minden forintot és minden percet megért. A hétvégék nagyszerűen épülnek egymásra, a feladatok jól kiegészítik egymást, Hédi odaadó, rendkívül lelkiismeretes munkája, soha nem lankadó figyelme pedig példaértékű!

 

Minden kételkedőnek és vacillálónak szívből kívánom, hogy merjen belevágni! Izgalmas, szórakoztató, és nagyon tanulságos lesz. Csak nyitottság kell hozzá, semmi más!

 

 

A - 2012. augusztus

_____________________________________________________________

Kedves Hédi!

 

Három fontos dolog fogalmazódott meg bennem a tréningnek köszönhetően!

Újra tudok hinni önmagamban, látom mi az utam az életben és tudom élvezni az életet!

Ahogy hónapról hónapra estek le rólam a terhek számomra csodás élmény volt!

 

Ezért nem tudok elég hálás lenni!

Szívből köszönöm:

Niki - 2012. július

_____________________________________________________________

7 hónappal a "Kételkedés kárba veszett energia" mottójú 10 alkalmas tréning befejezése után a következőket szeretném elmondani:

  • A tréning első pillanatában tudtam, hogy jó helyen járok és, hogy életem legjobb döntését hoztam meg azzal, hogy jelentkeztem ide - ez azóta többször, újra és újra beigazolódott.
  • Olyan lépéseket tettem azóta az életemben, amikről álmomban nem gondoltam volna, hogy megteszem. Ezekre büszke vagyok és örömmel töltenek el. Megmutatták ezek a lépések, hogy nincs határ, csak az, amit magamnak szabok. Segített a tréning, hogy megtaláljam a határszabást kikapcsoló gombot.
  • Az állandó önmardosás megszűnt - szeretem és elfogadom magam úgy, ahogy vagyok.
  • Elfogadtam és szeretem, hogy nő vagyok.
  • Nem tudtam, hogy mi az a szerelem. Most már azt hiszem tudom - sikerült egy élhető, építő és nem leláncoló kapcsolatot kiépíteni - ez természetesen a partneremnek is köszönhető, de a tréning nélkül nekem nem ment volna.
  • 33 évesen úgy érzem, hogy tényleg felnőtt lettem.
  • Öntudatra ébredtem. Nagyon szórakoztatónak találom, hogy ítélet nélkül meg tudom magam figyelni egy adott szituációban. Élvezettel figyelem magam, amint például dühbe gurulok, és amint a figyelő tudatommal kikapcsolom ezt a dühöt és átalakítom, vagy ha éppen az tetszik, még benne maradok kicsit. Megengedem magamnak azt is, hogy egy ideig ne legyek jól. Tudom, hogy minden változik és az akaratommal és elhatározásommal kimászhatok bármilyen gödörből. No - ebből látszik, hogy a tréning után sem élek permanens repkedő boldogságban, de az biztos, hogy tudom, hogy bármilyen helyzetet kapok az élettől rajtam áll, hogy mivé teszem. Minden elhatározás kérdése.
  • A kételkedés tényleg kárbaveszett energia. Százezer más dologra lehet ezt az energiát fordítani!
  • Anyagi helyzetem egyre javul. Ezt is fontosnak tartom. Megengedem magamnak.
  • A fejlődés nem áll meg a tréning végével. Azóta is bukkannak fel új dolgok, amiket magamról, a világról tanulok.
  • A kognitív módszert napi szinten használom. Üzenem az ifjú tréningeseknek, hogy ne hőbörögjenek a kognitív házik miatt, hanem csinálják és gyakoroljanak. Tényleg eszeveszetten jó módszer!
  • Azt üzenem még az ifjú tréningeseknek, hogy a hétvégéken merjenek mindent bevállalni, kipróbálni. Szakszerű vezetés alatt álltok. Nincs kockázat.

Most más nem jut eszembe - de valószínűleg a levél elküldése után percenként jut eszembe újabb és újabb dolog ami a tréninget méltatja.

Még annyi, hogy tréning alatt itt magukat a foglalkozásokat, feladatokat, módszereket, a csoportot magát és a két vezetőt értem.

Maximális segítséget kaptam itt mindenkitől és mindentől.

Szeretem a fellengzős mondatokat - erre most ezt találtam ki: kilincs volt ez az Életem kapujához jó, mi?

Száz szónak is egy a vége - MINDENT KÖSZÖNÖK.

 

Zs. - 2012. január

_____________________________________________________________

Hát, ez egy PARÁDÉ!

Nagyon meghatározó élmény volt számomra a 9 hónap/10 alkalom.

 

Olyan érzésem van azóta is, hogy újjászülettem. Jó volt látnom, hogy a bennem lévő akarat mire képes. Arra is jó volt rápillantanom, hogy milyen gyermekkori és még azelőtti élmények mozgatták tetteimet.

 

Ráléptem egy útra és nagyon élvezem. Az elején nem tudtam, mi fog az egészből kisülni, de álmomban nem gondoltam, hogy minőségileg változni fog az életem, szemléletem, stb. Az egyik legfontosabb változás az életemben, hogy vannak céljaim, amiket el akarok érni. :)))))) Merészebb álmokat szövögetek és hiszem, hogy ezeket el is érem. Tevőleges vagyok a céljaim elérésében. A technikák, amiket megismertem általatok, segítenek a hétköznapokat és az embereket jobban elviselni. A tréningnek köszönhetően sokkal jobban kiállok magamért és a magam igazáért. A kognitív módszert is alkalmazom a mindennapokban.

 

AMI A LEGFONTOSABB, HOGY AZ A VIBRÁLÁS, AMI JELLEMZŐ VOLT RÁM, TELJESEN MEGSZŰNT. SOKKAL KIEGYENSÚLYOZOTTABB VAGYOK. Ezt a tényt egy nőnemű barátom is megerősítette, akivel már kb. 15 éve ismerjük egymást.

 

Sokat kaptam a tréningtől és tőletek is. Hálás vagyok nektek.

 

Amit még fontosnak érzek elmondani, hogy kellett hozzá az is, hogy én nagyon akartam a változást és nagyon akartam, hogy kimozduljak a korábbi életvitelemből.

 

F - 2011. október

_____________________________________________________________

Köszönöm Nektek azt, hogy az esküvőmön elsírtam magam. A boldogságtól. Kétszer is. :) És köszönöm azt az érzést amit ott, akkor éreztem. A tréning nélkül biztosan teljesen más lett volna, ha egyáltatlán van...

 

Olyan volt nekem ez a tréning mint egy nagytakarítás. Már régóta éreztem, hogy kellene, csak nem tudtam, hogy fogjak hozzá. Aztán egészen véletlenül :) elmendtem Hozzátok családállításra, és ott hallottam először a pszichodrámáról. Igazából nem nagyon tudtam, hogy mi is ez, őszintén szólva voltak kételyeim is, de annyira megnyerő volt a személyiségetek a családállításon, hogy egyértelmű volt hogy nekem a Nyúlüregébe kell jönnöm takarítani.

 

Maga a takarítás nagyon sokfajta érzelmet hozott elő bennem. Fájdalmat, dühöt, meglepődést, szeretetet, szerelmet... De így visszagondolva határozottan állítom, hogy minden lelki és fizikai sérülés megérte. Találtam olyan dolgokat, amiket ki kellett dobnom, voltak olyanok, amiket elő kellett vennem és leporolni, és voltak új dolgok is amiket be kellett szerezni.

 

És most jól érzem magam. Köszönöm!

P - 2011. február

P.S: üzenem az ex-hozzám hasonló kételkedőknek, hogy ez a tréning kétségtelenül hasznos. Működik. :)

_____________________________________________________________

Szívemnek kedves Hédi & Tamás,

 

Az elmúlt néhány hétben minden nap mást írtam volna ide és mind IGAZ lett volna.

Hiszen annyi, de annyi minden történhetett meg nálatok mindannyiunkkal. Leírhatatlan jelentőségű dolgok.

 

Legfőképp tudatosabb lettem és határozottan javult az életminőségem a mindennapokban. Persze nem volt sétagalopp!

 

A tréning 10 hónapja alatt átrendeződött és egyúttal a helyére került bennem minden kapcsolatom:

  • a kapcsolatom másokkal (rokonaimmal, szeretteimmel, barátaimmal)
  • a kapcsolatom a félelmeimmel, negatív gondolataimmal, az álmaimmal és vágyaimmal, de legfőképp
  • a kapcsolatom MAGAMMAL.

 

Felismertem saját döntéseim jelentőségét és elkerülhetetlenségét az igazán lényeges dolgokban. Már ideje volt! :)

Eszméletlen felszabadító érzés számomra a felismerés, hogy nincs jó és rossz....és imádom, hogy mindenki máshogy látja ugyanazt.

 

Köszönöm a lehetőséget, hogy ilyen hiteles nőtől és férfitól, pártól és segítőktől, emberektől és angyaloktól tanulhattam! Köszönöm, hogy olyannak fogadtok el, amilyen vagyok.

 

Manna - 2010. december

_____________________________________________________________

Kedves Hédi és Tamás!

 

Felbecsülhetetlen dolog, amit Tőletek (és általatok magamtól!) kaptam az elmúlt 10 hónapban: olyan rálátást önmagamra, a saját életemre, ahonnan elindulva már bármit elérhetek! Bár voltak kemény pillanatai ennek az időszaknak, sosem "tutujgatást" kaptam Tőletek, hanem biztatást, hasznos iránymutatást, visszajelzést és kiindulási alapot a jó döntések meghozatalához, nem is beszélve a konkrétan a nehéz helyzetekben alkalmazható módszerekről. Azt az érzést a tréning után, hogy tíz centivel a föld fölött járok, és az irányítás az én kezemben van, nektek köszönhetem!

 

Olyan példaképek vagytok számomra mindketten, akiknek az arca eszembe juthat, ha tanácstalan vagyok, és ha arra gondolok, milyen erővel, önbizalommal élitek az életeteket, rögtön tudom, mit kell tennem. Sosem találkoztam még ilyen tudatos, bölcs és hiteles emberekkel, mint Ti.

 

Fantasztikus dolog volt látni, hogy tíz idegen ember ilyen összetartó csapattá érhet, és megtapasztalni, hogy ilyen sokat adhat egy közösség ereje. Amikor szombatonként felkeltem, minden alkalommal alig vártam, hogy beléphessek hozzátok abba a varázslatos szobába, ahol varázslatos dolgok történnek, és egy ilyen nagyszerű közösség vár.

 

Olyan sokat jelentett nekem az, amit itt veletek végigcsináltam, és megtanultam, hogy szívem szerint mindenkit elküldenék hozzátok tréningre!

 

Köszönöm Nektek mindazt a csodát, amit megtapasztalhattam!

 

F. - 2010. november

_____________________________________________________________

Mit adott a tréning? Megéltem és megélem a jelenben élés erejét. Ledöntöttem a falakat, amelyek a külvilágtól elválasztottak. Merek érezni, dühös lenni, üvölteni, hódítani tanulok, elvárás nélkül szeretni, megélni a nőiességem. Tehát ÉLEK!!! ahogy én szeretnék! KÖSZÖNÖM!

 

Piroska - 2010. július

_____________________________________________________________

Kalandra fel:) !

Hogyan jöttem? Összezavarodva, teljes káoszban és megoldhatatlannak tűnő feladatokkal egy nagy életváltás küszöbén...

 

Hogyan megyek el? Mint aki új életet kapott és hozzá mindazt, ami kell: energiát, hitet és lelkesedést.

 

Mi az, ami tetszett? Egy csodálatos kalandtúra, lelki utazás mélységekbe és magasságokba, fantasztikus támogató légkör és csapat... és nem utolsósorban két lenyűgözően sokoldalú és karizmatikus csoportvezető, akik végig szurkoltak nekünk, hogy sikerüljön.

 

Gyere Te is, ha úgy érzed vakvágányon halad az életed és szeretnéd felfedezni magad, ha vágysz a meglepő felismerésekre, bátorságra a változtatáshoz és olyan emberek támogatására, akik veled együtt járják be ezt az utat! Kívánom Neked, hogy merd meglépni ezt az életfordító csodálatos első lépést! Kalandra fel :)!

 

Kedves Hédi és Tamás: NAGYON KÖSZÖNÖM :)! Anita - 2010. július

_____________________________________________________________

Életem minden területére kiterjedő totális kétségbeeséstől és kilátástalanságtól hajtva "sodródtam" el hozzátok az első családállításomra, ahol arra derült fény, hogy szeretett nagymamám "programját" viselem.

Itt kezdődött.

 

Tamástól hallottam: Sokkal könnyebb úgy haladni az életben, ha kipakoljuk a nehéz köveket (múltbéli terheket - esetemben a félelem, szégyen, önbecsülés teljes hiánya) a hátizsákunkból, erre jó a pszichodráma. Ez megfogott, hát belevágtam. Hazudnék, ha azt mondanám, fáklyásmenet volt a tíz hónapos tréning, nem egyszer vért izzadtam a "tisztulásom", a betokolódott gondolati berögződéseim gyökeres kitépése során. Külön köszönet Hédinek az értő és megtartó segítségéért!

Számomra a legfontosabb dolog, amit Tőletek kaptam, az a maximális elfogadás, a biztonságérzet és a megerősítés, hogy képes vagyok rá, hogy a sarkamra álljak és kezembe vegyem az életem irányítását, valamint annak tudatosítása, hogy gyökerek nélkül, a szülőkkel való kapcsolat helyén kezelése nélkül nem megy.

 

És amit még fontos megemlítenem, hihetetlenül jó csoport verbuválódott össze, szerencsésnek érzem magam, hogy együtt csinálhattuk végig. Minimum humorban verhetetlenek vagyunk, egytől-egyig császárok és császárnők! :-)

 

Ildikó - 2010. július

_____________________________________________________________

Hédi és Tamás!

Nem volt egyszerű összefoglalnom mindazt a változást, amit magamban érzek az elmúlt 10 hónap gyümölcseként. Sok nagyszerű és igazán fontos dolgot tapasztaltam Önmagamról. Oly módon nyíltam meg önmagam és mások felé, melyet korábban még csak nem is gondoltam.

 

A Tréning kezdetétől a legutolsó percéig jelen tudott lenni a csillapíthatatlan kíváncsiságom. Hová visz ez az Utazás? Ki mindenkivel fogok találkozni körülöttem és magamban? Mi az, amit magammal viszek és mi az, mit út közben gyűjtögetek? Milyen mély "A nyúl ürege"?

 

Így az Utazás végén, mintegy összegezve, álljon néhány, a most bennem élő "leg"-ek közül.

Legfontosabb mondat:

"Megtanulni kommunikálni önmagunkkal és önmagunkat!". Ami számomra azt jelenti, hogy képes vagyok meghallani a saját "belső" hangomat, ami az igényeimről, vágyaimról, elégedetlenségeimről, elégedettségemről, jó és rossz érzéseimről szól. És ezt ki tudom fejezni a külvilág felé. De jelenti azt is, hogy képes vagyok arra, hogy a felém érkező visszajelzéseket megértsem. Akár olyan módon is, hogy addig kérdezem a másikat, míg meg nem értem mi az, amit "igazán" szeretne velem közölni.

 

A legfontosabb érzés:

Amit magammal viszek: a magabiztosság, tudás és erő, hogy az életemben BÁRMI megtörténhet! Minden amit csak AKAROK! Nem több és nem kevesebb. :-D

 

És a leg-leg, amit csak Tőletek kaphattam meg:

Két nagyszerű és hiteles ember EGYsége. Ami jóval több, mint 1+1. Az együtt létezésetek megtapasztalása munkában, szórakozásban. A támogató szeretet és tisztelet, amivel kísértetek Engem és az egész Csoportot az Utazásunkon. Akkor is, mikor úgy érzetem nincs tovább, tudtatok valamit adni, ami előre vitt.

És köszönöm, hogy kilöktetek a fészekből, mert így már elhiszem, hogy tudok repülni! :-D

 

És végül egy Üzenet.

Neked kedves Érdeklődő, aki ezeket a Referenciákat olvasod:

Feltételezem, hogy szándékozol leereszkedni Önmagad belső mélységeibe. Lehet, hogy ezt "A nyúl üregében" fogod megtenni. Nem tudom, mit fogsz itt találni, de azt elmondhatom hogy mi az, amit biztosan nem kapsz meg ezen a Tréningen.

SOHA nem fogják neked megmondani, mit tegyél vagy ne tegyél. Nem döntik el helyetted, hogy mi jó és mi az ami rossz. De segítő kezeket, szemeket, füleket, szájakat kaphatsz ahhoz, hogy minden kérdésedre megtaláld a SAJÁT válaszod. A saját tudásodból és erődből. Ami jóval hatalmasabb, mint amennyire most ezt elhiszed. :-D

Jó utazást! ;-)

Szerettel,

Attila - 2010. július

_____________________________________________________________

Kedves Hédi és Tamás!

Nagyon köszönök mindent! Valami hihetetlen dolgot csináltok. Csodálatra méltó a hozzáállásotok, a rálátásotok, az odafigyelésetek. Az, ahogy együtt segítettetek át bennünket azon, hogy a saját korlátainkon túllépve helyére tegyük a szüleinkhez való kapcsolatunkat. Mert csak így lehet tovább lépni az emberi kapcsolatainkban és teljes életet élni. Sokat sírtunk és nevettünk ez alatt a 10 hónap alatt. De megérte.

Egy életre szóló ajándékot kaptunk Tőletek! Amit úgy hívnak szeretet.

Mindenkinek csak ajánlani tudom. Orvosi praxisomban is nagy hasznomra vált, hogy megismerhettelek Benneteket és persze az egész tréning.

Köszönettel

Andi - 2010. július

_____________________________________________________________

Hédi! Hitet és erőt adsz, és példát mutatsz. Nem tudom, hogy emberként lehet-e ennél többet adni. Mindenesetre én köszönöm.

K. - 2009. november

_____________________________________________________________

Amióta nincs babánk, de szeretnénk, próbálom úgy élni az életem, hogy történjen valami jó, ne csak céltalanul várjuk a csodát. Sok mindenbe belekezdtem az elmúlt 4 évben, amit nem tettem / tehettem volna, ha könnyen jön az anyaság, de úgy voltam vele, bárcsak ne kerültem volna ebbe a helyzetbe. A tréning az első olyan dolog, amire azt mondom, megérte, hogy ez jöhetett ... és nem a baba jött előbb, nagyon - nagyon köszönöm.

D. - 2009. május (azóta már boldog édesanya!)

_____________________________________________________________

Sziasztok,

fantasztikus, amilyenek vagytok, amit, ahogyan csináltok, amit elértetek velünk!

Á. - 2009. május

_____________________________________________________________

Hédi!

Annyira hálás vagyok, hogy akkor - ott felajánlottad életem legnagyobb lehetőségét! Csodálatos volt ez a tréning, szívből gratulálok!

Nagyon megszerettelek!

M. A. - 2008. június

_____________________________________________________________