A nyúl ürege

Mi a csudát tudunk a világról?



Embrionális őssejtek


Őssejtek


Őssejt


Neuron



Agysejt


Agysejt


Osztódó sejtek


Hólyagcsíra







What the Bleep Do We Know!?

/részletek/


Elkésem!

Csak a tudatos tapasztalás miatt érezzük úgy, hogy előre megyünk az időben. A kvantumelmélet szerint vissza is mehetünk. Menjünk vissza az időben!

Mindenki ért a varázslathoz. És állandóan csinálja is.

 

Minden egyes pillantásunkkal. Mikor nem nézünk, az olyan, mint egy hullám. Mikor nézünk, mint egy részecske. Mikor nem nézünk, lehetőségek hullámai keletkeznek. Mikor nézünk, tapasztalatrészecskék. Egy általunk szilárd dolognak tekintett részecske egy úgynevezett szuperpozíciós helyzetben létezik. A lehetséges elhelyezkedések kiterjedt hullámaiban. Egyszerre található minden pozícióban. De amint ránézünk, az egyik lehetséges pozícióba ugrik. A kvantum szuperpozíció értelmében egy részecske egyszerre 2 állapotban és több helyen is lehetséges. Ez egy elég bizarr elgondolás, de a kvantumvilág meghatározója. A szuperhősök is ezt alkalmazzák. A világ lehetséges valóságszeletekből áll. Amíg nem választunk. A hősök azt választanak, amit akarnak. Egyszerre több helyen vannak, egyszerre több mindent tapasztalnak. Majd az egyikben összeomlanak.

 

Csak az a kérdés: meddig akarunk eljutni a nyúl üregében? Szép. Hogy lehetséges, hogy egy rendszer vagy egy tárgy egyszerre több helyen is legyen? Egyszerű. Ahelyett, hogy a dolgokat dolgoknak tekintenénk, hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy körülöttünk minden már önmagában dolog. Függetlenül a behatásunktól vagy a választásunktól. Ezt a gondolkodást el kell vetni. És fel kell ismernünk, hogy még az anyagi világunk is a színek, az asztalok, a szobák, a szőnyegek, még a kamera is nem más, mint a tudat lehetséges mozdulatai.

 

És minden pillanatban ezek közül választok. Hogy a tényleges tapasztalatom manifesztálódjon. Egy ilyen radikális gondolkodásra van szükség. De ez bizony nagyon nehéz. Mert hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a világ – függetlenül a saját tapasztalatunktól – már létezik. De ez nem így van. Ezt a kvantumfizika világosan le is írja. Maga Hizenberg, a kvantumfizika egyik atyja is kijelentette, hogy az atom nem dolog, hanem tendencia. Tehát nem dolgokról kell beszélnünk, hanem inkább lehetőségekről.

 

...

 

 

Az agy rengeteg dologra képes. És az embereknek tudniuk kéne, milyen hihetetlen dolgok ezek. Hogy milyen hihetetlen az elméjük. És ez a kivételes szervünk nemcsak segít a tanulásban, megváltoztat minket, és jobbá tesz minket annál is, mint amilyenek valójában vagyunk, hanem abban is segít, hogy át tudjunk lépni a saját korlátainkon. Segítségével talán eljuthatunk egy magasabb létformába, ahol a világot egy mélyebb szinten tudjuk értelmezni, ahol a kapcsolatainkat, a dolgokat és az embereket is jobban meg tudjuk érteni, és végül több értelmet találunk az életünknek és a világnak.

 

Az agyunk spirituális része mindenki számára hozzáférhető, és ennek képességét mindannyian ki tudjuk használni. Meg kell fogalmaznunk, mit akarunk. És olyan erősen kell koncentrálnunk rá, olyan erősen kell fókuszálnunk, hogy a végén elveszítsük énérzékünket, és elveszítsük időérzékünket is. Elveszítjük identitásérzékünket. És amikor annyira elmélyedünk az élményben, hogy elveszítjük énérzékünket és időérzékünket, az a kép az egyetlen valóságos kép. És ilyen élményben mindenkinek volt már része. Amikor elhatározta, hogy akar valamit. Ez a gyakorlati kvantumfizika. Ez a valóság manifesztálása. Ez a megfigyelő teljes valójában. A tudatunk hat a körülöttünk lévőkre. Az anyagi tulajdonságokra. Befolyásolja a jövőnket. A jövőnket mi is alakítjuk.

 

Tehát mutass ma egy jelet, hogy tényleg figyeltél arra, amit kreáltam! És úgy láttasd meg velem, ahogy nem is számítok rá, hogy elképedjek, hogy ezt tényleg én élem át, és mindezt úgy tegyed, hogy egyértelmű legyen számomra, hogy tőled jön a jel!

 

Mi a valóság? Merre tart az életünk? Honnan jövünk? Mi az élet értelme? Látták már magukat egy olyan másvalaki szemén keresztül, akivé váltak? Micsoda kezdet! Álltak már meg egy percre, hogy egy pillantást vessenek magukra a végső megfigyelő szemével? Sokkal több vagyok, mint azt gondolom. És még ennél is több lehetek! Hatással lehetek a környezetemre. Az emberekre. Hatással akár a világűrre. És a jövőre is. Ezekért mind felelős vagyok.

 

Én és a környezet egyazon dolog részei vagyunk. És kapcsolódom hozzá. Nem vagyok egyedül. Tudni, hogy létezik egy kölcsönös kapcsolódás a világegyetemen belül, hogy alapvető szinten kapcsolódunk a világegyetemhez, szerintem ez a spiritualitás legjobb magyarázata. Hitem szerint azért vagyunk itt, hogy kifejlesszük magunkban a szándékosság képességét. És hogy megtanuljunk hatékonyan teremteni. Azért vagyunk itt, hogy teremtsünk. És azért, hogy szétterítsük a világűrben elképzeléseinket és gondolatainkat.

 

A feladatunk, hogy kezdjünk valamit az élettel. Hogy elismerjük a kvantum-ént. Hogy elismerjük, hogy van választásunk. És hogy elismerjük az elme nagyságát. Mikor ez a világnézeti változás bekövetkezik, akkor mondhatjuk, hogy megvilágosodtunk. A kvantummechanika figyelembe veszi a szabadság eszméjének felfoghatatlanságát. Hogy része legyen az emberi természetnek. A kvantumfizika nagyon egyszerűen a lehetőségek fizikája. Ez természetesen felveti azt a kérdést, hogy ki lehetőségei ezek? És ki választhat közülük, hogy ténylegesen megtapasztaljuk a dolgokat?

 

Az egyetlen logikus és értelmes válasz az, hogy minden létezés alapja a tudat. Törekednünk kell a tudásra. Anélkül, hogy a függőségeink bezavarnának. És ha erre képesek vagyunk, meg tudjuk jeleníteni a tudást és a valóságot. És új módokon fogjuk megtapasztalni. Új kémiai folyamatokban, új hologramokban. Egészen másfajta gondolatokban. Felülmúlva legmerészebb álmainkat.

 

Elérkezünk a királyságba. Ahol nincs ítélkezés. Nincs gyűlölet. Nincs próbatétel. Nincs semmi. A létünk felfoghatatlanságából fakadóan értelmezzük ezt a valóságot valósnak. Hogy a tehetetlenségünkben és a káoszban rendet teremtsünk. És ez a lényeg. Hogyan mérhetők a hatások? Élnünk kell az életünket, és figyelnünk: valamely területén történtek-e változások? Ha igen, az életünk tudósaivá válunk. Ez az, amiért itt vagyunk. Nem szabad mindent elfogadnunk. Meg kell győződnünk a dolgok igazáról.

 

Meddig akarsz eljutni a nyúl üregében?