A nyúl ürege

A közös emlékezet


Rupert Sheldrake


Őssejt, különböző funkcióra fejlődik.


Darvak repülése, alakzatban.

Rupelt Sheldrake a Cambridge-i Egyetemen a növények törzsfejlődését tanulmányozta, és arra kereste a választ, hogy vajon az egyszerű csíra milyen úton differenciálódik növénnyé.


Testünk sejtjei, hasonlatosan a többi élőlényéhez, programozva vannak genetikailag. De a sejtek egy testben mind ugyanazt a génállományt tartalmazzák, függetlenül attól, hogy a növénynek a szárában vagy a gyökerében, illetve az állatvilágban a szemben vagy a májban helyezkednek el.

Sheldrake kérdése tehát: hogyha minden sejt ugyanúgy van beprogramozva, hogyan lehetséges, hogy más funkcióra tudnak fejlődni? Kutatásai és kísérletei arra engedték következtetni, hogy a fejlődő szervezeteket mezők informálják, ezeket morfogenetikus mezőknek nevezte. A morfogenetikus mezők pedig a nagyobb egységet képező morfikus mezők részei. A morfikus mezők befolyással bírnak a köré szerveződő rendszerekre. A piócamező például a fejlődő piócán belül befolyásolja a sejteket és szöveteket, és ez a faj jellegzetes formájának megfelelő pióca kifejlődéséhez vezet.

Sheldrake szerint mindez vonatkozik az egyének magatartását koordináló szociális mezőkre is. Gondoljunk csak a jellegzetes alakzatokra, amelyekben a madarak repülnek. Minden egyes morfikus rendszer, hasonló szervezetek sokaságához kapcsolódik, a fajának egy kollektív vagy egyesült emlékezetéhez nyúlik vissza, és járul hozzá saját maga is. C. G. Jung ugyanezt a jelenséget kollektív tudattalannak nevezte.

Sheldrake az elmélete bizonyságául, a kollektív emlékezésre több példát is talált.
Az egyik ilyen az, hogy a lovak kifutóját ötven évvel ezelőtt senki sem gondolta volna szögesdróttal körbekeríteni. A lovak ugyanis nekifutottak volna. A szerzett kis sebek, mivel légylárvák telepednek meg bennük, akár végzetes következménnyel járhatnak. Az eltelt időben viszont, Sheldrake elmélete szerint, a lovak kollektíven tanulták meg, hogy ne menjenek a szögesdróthoz. Ezt ma már a kiscsikók is tudják, így csak elvétve fordul elő ebből baleset. Sheldrake szerint az egész fajban kialakult a szöges dróttal kapcsolatos szorongás.

Egy másik példa. Az utaktól Nyugat-Amerikában nem vasráccsal tartják távol a szarvasmarhákat, hanem vasrácsot imitáló festéssel. A festett csíkok ugyanazt a funkciót betöltik azoknál az állatoknál is, mint a valódi, amelyek soha nem találkoztak valódi vasráccsal.

Sheldrake következtetése az, hogy a morfikus mezőkön keresztül a tudatunk nemcsak saját magunkhoz kötődik, hanem összeköttetésben áll más lényekkel és a környezetünkkel is, így képes a közös emlékezetmezővel való kapcsolattartásra.

Ezt a közös emlékezetmezőt használja fel a Hellinger féle módszer, a családfelállítás.