A nyúl ürege

A 100 majom elmélet


100 majom


Japán, Miyazaki prefektúra, Kojima sziget


Kojima sziget


Kojima sziget


Japán makákó, nagyon értelmes faj


Fürdőző majmok, Nagano-ban


A makákó megmossa az ételt


Hyuga-nada-tenger egy szigete


Lyall Watson Dél Afrikában


Malcolm Lyall Watson


Ken Keyes 1992-ben


A 100. majom - könyvborító

A 100. majom elmélet egy 30 évet felölelő, a japán makákó majmon végzett megfigyelésen alapul.

Ezt a metaforát Lyall Watson alkotta a kritikus tömeg meghatározására (Életfolyam: a tudattalan biológiája). Később, ilyen címmel jelent meg Ken Keyes (A századik majom című) könyve, melyben magát a megfigyelést is leírja, és a 100. majom kifejezést metaforaként használja.


A Csendes-óceán Japán délnyugati partjainál lévő egy részét Hyuga-nada-tengernek nevezik. Itt (Miyazaki megyében) található Kōjima sziget, a Kushima nevű település van hozzá legközelebb.

 

Ez a sziget elsősorban a vadon élő japán makákó kolóniáiról ismert. Az állatok megfigyelése 1947-ben kezdődött, és 1952-től minden egyedet megjelölnek, hogy a szaporodást, az egyedek családi szálait nyomon lehessen követni.

 

A japán makákó (Macaca fuscata) igen értelmes faj, "hómajom"-nak is nevezik. Fürdőzésre használja a vulkánok melegítette kellemes hőmérsékletű tavakat, illetve hógolyókat formál saját szórakoztatására.

 

A Kiotói Egyetem Főemlős-kutató Intézete a főemlősök nemzeti kutatási központja is tanulmányozza az itt élő állatokat. A megfigyelések az állatok csoportos viselkedési szokásaira irányulnak, illetve kísérletek is zajlanak.

 

Az alábbi megfigyeléseket 1952 és 1958 között jegyezték fel (ezt a megfigyelést tartalmazza Ken Keyes könyve):

 

A szigeten élő vad kolóniát a kutatók folyamatosan a homokba dobott édesburgonyával látták el. A majmoknak ízlett az édesburgonya, az ételre ráragadt homok azonban zavarta őket. Az Imo-nak nevezett tizennyolc hónapos nőstény megmosta a burgonyákat, és ezzel megszüntette a zavaró motívumot. A fortélyra anyját is megtanította. Játszótársai szintén elsajátították az új módszert, és szüleiknek is megmutatták. Rövidesen az összes fiatal egyed megmosta burgonyáit, de csak a gyermekeiket utánzó felnőttek tanulták meg ezt a viselkedést.

 

1958 őszén az eképpen eljáró majmok száma a szigeten már jócskán megnövekedett, a szám nagyságrendjét Dr. Watson 100 egyedben határozta meg. Ekkor csaknem az összes, a szigeten élő majom, minden további behatás nélkül, egyszerre csak mosni kezdte a burgonyákat.

 

Ha az esemény kizárólag azon az egy szigeten történt volna meg, alighanem úgy gondolták volna, hogy létezik valamiféle kommunikáció a majmok között, s hozzákezdtek volna ennek a kommunikációs módnak a felkutatásához.

 

Ám a környező szigeteken élő majmok szintén mosni kezdték a burgonyákat. Még a japán szárazföldön honos majmok is így cselekedtek. Semmiképpen sem lehetséges tehát, hogy ezek a majmok bármilyen, általunk ismert módon kommunikáltak volna egymással.

 

Ez volt az első eset ilyen megfigyelésre. Feltételezték, hogy léteznie kell valamiféle, ezekre a szigetekre kiterjedő morfogenetikus struktúrának vagy mezőnek, amelyen keresztül a majmok képesek voltak egymással kapcsolatba lépni.

 

Malcolm Lyall Watson 1939. április 12-én Johannesburgban született, három testvér legidősebbjeként.

Apja skót építész, anyja radiológus. Korán megtanult olvasni, amikor iskolába ment, már 800 dél-afrikai madárfajt ismert. Botanikus, zoológus, biológus, antropológus és etológus volt, 23 évesen a johannesburgi Állatkertet igazgatta.

 

A 100. majom kifejezést Watson használta először a kritikus tömeg megjelölésére.

Sok támadás érte, pedig a feljegyzés csak néhány bekezdésől állt, mítoszt a média csinált belőle.

1986-ban Watson "az általa alkotott metaforának" nevezte a kifejezést.

2008. június 25-én halt meg.

 

 

Ifjabb Ken Keyes 1921. január 19-én született Atlantában, gazdag család egyetlen gyermekeként.

15 könyvet írt a személyes növekedés és a társadalmi tudat témakörben.

 

Ő alkotta meg a Living Love önfejlesztő módszert.

 

Több súlyos betegsége volt, melyeknek kezelése, és a betegségek miatt átélt élményei, a különböző önfejlesztő módszerek kísérték végig életét.

 

1984-ben jelent meg A századik majom című könyve a nukleáris háború veszélyeinek megelőzése érdekében.

 

1995. december 20-án halt meg Coos Bay-ben.